Jószomszédi viszony... reméljük nem iszony :)

Mivel kertes házas övezetről beszélünk, így természetesen lesznek szomszédaink, pontosabban már vannak, hiszen ők már ott laknak, mi leszünk a betelepülők.

Az első utcabeli ismerősünk a szembe-szomszédság férfi tagja. Még akkor ismerkedtünk meg, amikor még az egyik problémás telket nézegettük. Ugyanis az a telek az ő telkük végébe esett. 

Nagy örömmel és lelkesedéssel köszöntött bennünket, hogy ugye megvesszük a telket. Aztán persze lehűtöttük, hogy még csak nézelődünk és egyébként is problémás egy kicsit a tulajdonos. Ez utóbbit ő is megerősítette, illetve ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a közművekkel lehetnek problémák.

Aztán teltek a hetek és megvettük a telkünket. Akkor már nem hátsó, hanem szembe szomszédokká váltunk, ugyanis ugyanazon a tengelyen, csak egy utcával lejjebb választottuk ki jövendőbeli otthonunk helyét.

Mikor a közművesítéssel kapcsolatos dolgokat nyomoztuk, akkor pusztán érdeklődés szinten csöngettünk be hozzájuk, akkor már megismerkedtünk a feleségével és a gyerekeikkel is találkoztunk. A felesége önkormányzati képviselő... még nem döntöttük el, hogy ez nekünk jó vagy nem. :)

Az utca többi lakója a telken való motoszkálásunkat (földmérés és körbemadzagozás) kicsit bizalmatlanul figyelte, reméljük, hogy ez később oldódni fog.

Szóval a szembe-szomszédokkal sikeres megismerkedtünk, sőt már kérnünk is kellett tőlük, pl. kalapácsot, kis homokot. Sőt vizet és áramot is szerettünk volna egy kis betonozáshoz. Le volt zsírozva a dolog, de pont azon a hétvégén nem voltak otthon, amikor nekünk kellett volna a segítség.

Így némi fejtörést okozott, hogy hogyan is tudjuk megoldani. 

Az áramot a kőműves ötlete alapján aggregátorral oldottuk meg. A víznél pedig akadt néhány önkéntes segítőnk. Egyrészt Peti rokonai kisegítettek bennünket párszáz liter vízzel, amit autóval 20-25-30 literes kannákban szállítottunk a helyszínre és Peti karerejének köszönhetően jutott be a kőműveshordóba és később a betonra locsolás gyanánt.

Visszatérve a szomszédokra, természetesen az utcában is akadt segítőnk. A kerítésalap kiásását végezte éppen a kicsi, de erőteljes bobcat munkagép, mikor egy idősebb hölgy odajött Petihez, hogy beszélni akar vele. Kiderült, hogy pár telekkel arrébb van a "birtoka", és lenne néhány felesleges betoncsöve, amit felajánlana nekünk az árok-lefedési projekthez, ugyanis pont a mi oldalunkon van a vízelvezető árok, amit természetesen nem szabad betemetni, meg kell oldani az esővíz utcai elvezetését, erre pedig ezeket a hatalmas betoncsöveket szokták beépíteni az árokba és erre jön rá a föld és beálló burkolata. 

Aztán egy jó óra múlva ismét visszatért, hogy figyeljünk a földben lévő telefon és internetkábelre, mert mindenhová beálltak a szerelők a vezetékkel... cirka fél óra múlva a markoló kanál el is vágta ezeket a vezetékeket, szerencsére nem volt bennük még élet. 

Harmadik nekifutásra azt is felajánlotta, hogy a fúrt kútjából kaphatunk vizet másnap.

Szombat reggel, mikor Peti épp nekiállt a kimaradt szakasz ásásának, odajött hozzánk a majdnem szembe-szomszédunk, hogy a tegnapi hölgy szólt neki, hogy segítsen már nekünk vízügyben, mert mégiscsak közelebb vannak, kiderült, hogy neki is fúrt kútja van.

Hamarosan a tegnapi hölgy is megérkezett, pár tanáccsal elláttak bennünket például vízakna ügyben.

Aztán még vannak beépítetlen telkek a szomszédságunkban. A két oldalsó szomszédunk egyenlőre nem építkezik. Időközben a mögöttünk lévő telek is elkelt. Annak a tulajdonosa egy kicsit sokat beszél, de szerintem nem lesz vele sem gondunk.

Ahogy látható, elég pozitívak az élményeink a szomszédsággal kapcsolatban. 

Talán egy kivétel erősíti a szabályt, de ő igazából nem szomszéd, egy utcával lejjebbről száguldott oda hozzánk óriási fékcsikorgással és porfelhővel. Szombaton reggel fél 8-kor a kőművesek pontosan kettőt vágtak a flex-szel. Ez az úriembernek nem nevezhető bájgúnár pedig magából kikelve raplikázott, hogy nem hagyjuk őket aludni. 

Peti még saját magán is meglepődött, hogy milyen higgadtan tudta kezelni a pacákot, aki hamar eltávozott körünkből. Hát mit mondjak, 20 év rutin + az évek. :)

Sikerül-e átverekedni magunkat a jogszabályok útvesztőin?

Szerencsénk a szerencsétlenségben, hogy Peti kiválóan olvassa a jogszabályokat. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy a kért jogszabályokat kikeressem és kinyomtassam, illetve az illetékeseknél érdeklődjek.

Pechünkre a helyi önkormányzat építési osztályán az ügyintéző, akihez tartozunk épp most májusban távozott el szülési szabadságra. Gratulálunk az anyai örömeihez, viszont számunkra egy alapvetően jól indított ügyfél-ügyintéző kapcsolat hullott így a porba. Még nem tudjuk, hogy a helyettesítő személyzet mennyire lesz számunkra pozitív élmény.

2016. január 1. napjával hatályba lépett a lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről és az egyes építésügyi tárgyú rendeletek módosításáról szóló 456/2015 (XII. 29.) Korm. rendelet. Az építészünk nagyon örült, hogy egyszerűsödik a munkája.

Az új, 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó lakóépületek építésére vonatkozóan az egyszerű bejelentést az illetékes önkormányzat építésügyi hatóságánál kellett volna megtenni.

Természetesen az építész és a mérnök kamara nem nyugodott, így az Országgyűlés 2016. április 26-án elfogadta az Építési törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, ami május 13-án már hatályba is lépett. Ez a törvény hivatott szabályozni többek között a kötelező tervezői művezetés szabályait és a kivitelezési dokumentáció tartalmát. A 2016. január 1. napjától alkalmazandó egyszerű bejelentés az építésügyi hatóságok részéről érdemben utólagos kontrollt jelentett, mivel a beadásra kerülő egyszerű bejelentési dokumentáció tekintetében csak „mennyiségi” vizsgálatra került sor.

A május 13-ától hatályos Építési törvénymódosítás alapján várható volt, hogy a kihirdetésre kerülő kormányrendeletek változtatnak az előírásokon, főként azért, mert az egyszerű bejelentési dokumentáció tartalma számtalan kritikát kapott.

A  lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről szóló 155/2016. (VI. 13.) Kormányrendelet alapján az egyszerű bejelentéshez kötött építési tevékenység bejelentése 2016. július 1. napjától az elektronikus építési napló készenlétbe helyezésével valósul meg. Ez azt jelenti, hogy az első félévben hatályos egyszerű bejelentés megszűnik, és az építésügyi hatósághoz külön nem kell beadni az egyszerű bejelentési dokumentációt. Ja és június 14. és 30. napjai közötti egyszerű bejelentésekre átmeneti szabályokat kellett alkalmazni.

 2016. július 1. napjától a 300 m2 összes hasznos alapterületet meg nem haladó lakóépületek építésének egyszerű bejelentését kizárólag elektronikus úton lehet megtenni. Az egyszerű bejelentés során, a kivitelezési dokumentációt, az engedélyezési eljárásokból már ismert, PDF/A formátumban kell az építési naplóba feltölteni [1997. évi LXXVIII. tv. 33/A. § (1) bek. a) pont; 155/2016. (VI. 13.) Korm. rend. 1. §].

Ahogy látható, fél év alatt többször módosították a jogszabályt, azzal az indokkal, hogy a gyerekbetegségeit kiküszöböljék.

Mivel mi a terveztetést nem mertük a telekvásárlási ügylet lebonyolítása előtt elkezdeni, ezért épp átcsúsztunk a legfrissebb jogi szabályozás hatálya alá.

Ez a még több papír mellett 700.000 forintnyi újabb pénzkidobást jelentett. Rettenetes összegeket kérnek el a tervezők a különböző tervek elkészítéséért.

Pont ma derült ki, hogy nem tudja bal kéz, hogy mit csinál a jobb.  A helyi önkormányzat építési osztályától azt az információt kaptuk, hogy már nem hozzájuk, hanem a járási építési felügyelethez kell fordulni. Hosszas nyomozás után sikerült egy mobil számot kapnom egy nagyon segítőkész hölgyhöz, aki szerint elhamarkodott volt a helyi "hivatal" tájékoztatása, mert szerinte még mindig hozzájuk tartozik az ügy, de biztos, ami biztos, hétfőig tisztázzák és majd tájékoztatni fog . 

Ma még megvívjuk a csatát az építészünkkel, hogy a végén biztosan legyen kész tervünk vagy vele vagy nélküle. 
Egy ismerős...

Folyt.köv.

Vásárlás és Fundamenta

Mivel rendelkezem lakáskassza szerződéssel, ezért úgy gondoltuk - a lehetőségeket mérlegelve -, hogy a telekvásárlásba ezt forgatjuk be, így több készpénzünk marad. Ugyanis jó tudni, hogy a lakáskassza ingatlan vásárlásra, felújításra és 60%-os készültség esetén építkezésre használható. 

Természetesen amilyen a mi szerencsénk, ezzel is akadtak problémák.

Az üzletkötőmmel és a központtal is készítettem előbírálatot, nehogy a két szék között a földre huppanjunk. Mindegyik esetben pozitív volt az eredmény, ezért mertük bevállalni, hogy meggyőzzük a kiszemelt telek tulajdonosát, engedje meg, hogy igénybe vegyük ezt a lehetőséget.

Az úr elég negatívan állt hozzá a dologhoz, ezért kénytelenek voltunk további fél millió plusz kifizetését bevállalni, mivel esélytelen volt újabb telek felhajtása, hiszen ismertük a környék összes eladó telkét és a többi szóba sem jöhetett.

A szerződést négyszeri nekifutásra sikerült aláírnunk. Egyszer az eladónak nem volt jó, aztán az ügyvédnek jött közbe hol ez, hol az. De végül sikerült nyélbe ütni az aláírást.
Ezzel párhuzamosan intéztük a lakáskassza folyósítással kapcsolatos ügyeket, ami szintén nem volt egyszerű történet. Ugyanis az üzletkötő hölgy eléggé szét volt esve.

Rögtön azzal indult az ügy, hogy a igényléshez szükséges értékbecslést készítő fiatalember pár napon belül kijött a helyszínre, viszont kb. 1,5 hétre volt szükség, hogy feltöltse a lakáskassza belső rendszerébe az értékbecslés eredményét.
Összekészítettünk és leadtunk minden papírt az üzletkötőnek. Eltelt pár nap mire telefonált, hogy van egy (számára kicsit, nekünk annál nagyobbnak tűnő) probléma. Anyukámat nem akarták elfogadni adóstársnak, mert már túlkoros. Jártak a kerekek a fejünkben, hogy milyen megoldás lehetséges. A másik oldalon semmi ötlet nem volt, az én fejemből pattant ki a szikra, hogy ha anyukám átkerül a másik szerződésről ide kedvezményezettnek, akkor viszont már simán lehet adóstárs, mert a kedvezményezettnél nincs korhatár.
Persze mindenkinél felmerül a kérdés, hogy miért nem a párom az adóstárs. Ennek prózai oka van, egyrészt nem vagyunk házasok, másrészt ő akkor költözött haza külföldről és még nem zárultak le a kinti dolgai, az itthoniak pedig még nem indultak be. Ezek viszont jelentős akadályt képeznek egy lakáskasszás szerződés megkötésénél.
Végül minden papírunk a kérelemhez rendbe lett téve és beadásra került. Ekkortól elkezdődött a visszaszámlálás, hogy az adás-vételi szerződésben meghatározott határidőig nyélbe legyen ütve a fundamentás átutalás.
Aki ilyet szeretne bevállalni, az készüljön fel az idegtépő várakozásra.
Menet közben kiderült, hogy a MÁK-nál kemény 30 napot üldögélnek a papíron, mire végre valahára kiadnak egy igazolást.
Húsvét után a nyuszi hozta nekünk a pozitív hitelbírálatot és  a szerződést, futhattunk a közjegyzőhöz aláírni a papírokat és összeszedni a szükséges igazolásokat, nem aprópénzért.
Jó tanács: ha gyorsítani szeretnétek az ügyintézést, akkor semmiképpen ne postázzatok, hanem közvetlenül vigyétek be az ügyfélszolgálatra. Ahol kicsit körülményesek, egyesével lepipálják a papírokat és az aláírásokat is, így viszont biztosan beérkezik minden szükséges papíros.

Azt érdemes bekalkulálni, hogy csak úgy röpködnek a 20 ezresek, amit még pluszban be kell fizetni, illetve levon a Fundamenta. Például: ügyvédi és közjegyzői díjak, földhivatali illeték és bejegyzési díjak, szerződésmódosítási díj stb.

A lényeg a lényeg, hogy április végére átfutott az ügy a rendszeren, így még határidőn belül teljesültek a kifizetések az eladó felé, így nem kényszerültünk szerződést módosítani.

A döntés megszületése

Mikor elkezdtük a közös jövőnket tervezni, akkor szóba került természetesen a közös otthon kérdése is. Mivel Peti régi vágya volt a kertes ház, én pedig vidéken nőttem fel, így a panellakás kérdést gyorsan elvetettük. 

Először kész házakat nézegettünk, de akárhány házat néztünk meg, mindegyikben volt valami számunkra elfogadhatatlan (rossz elosztás, dohos szag, rossz tető stb.), mindegyikre sok pénzt kellett volna rákölteni ahhoz, hogy megfeleljen az igényeinknek. Így elég hamar lekerült a napirendről, és átvette a helyét az ideális építési telek felkutatása. 

Mindenképpen Budapesthez közeli lehetőséget kerestünk. A túl közeli, 10 km-ren belüli helyeken az égig értek az árak, így emelni kényszerültünk a távolságot. Szerencsére csak 3 km pluszra volt szükség az ideális kisváros megtalálásához, amihez Peti révén némi családi kötődés is párosult.

A kezdeti időszakban Peti távolléte miatt én jártam a környéket az ingatlanosokkal, és Skype-on és fotókon mutogattam a lehetőségeket.
Aztán mikor kiválogattuk a potenciális jelölt telkeket, akkor újra végigjártuk őket, megvizsgáltuk, az előnyös és hátrányos tulajdonságaikat.
Találkoztunk több tulajdonossal és ingatlanossal is. Többször jártunk úgy, hogy a tulajdonos megígérte, hogy egyeztet a családdal és majd visszajelez nekünk... na azóta is hív. Két esetben volt úgy, hogy találkoztunk a tulajdonossal, elgondolkoztunk a megvásárláson, aztán visszaléptünk, mert felmerült olyan dolog, ami miatt elvetettük a lehetőséget. Például ilyen volt, hogy a terület alatt a korábbi bánya tárnái lehetnek, ami a talaj süllyedését okozhatja, sőt a közelben futó főút is elég nagy zajforrást jelentett volna. A másik teleknél közel volt egy nagy feszültségű trafóház, a telken lévő felépítmény bontására is sokat kellett volna költenünk és az utcában is láttunk olyan családot, aki miatt inkább nem szerettünk volna ott lakni. A harmadik esetben pedig az egyik probléma az volt, hogy a tulajdonos azt állította, hogy a telek teljesen közműves, aztán mikor érdeklődtünk a szolgáltatóknál, akkor kiderült, hogy ezen állításnak a fele sem igaz. Ráadásul aránylag kicsi volt a telek és a tőszomszédságában egy sportpálya található, így ingyen tudtuk volna napi szinten szurkolni a helyi MB2-es és utánpótlás csapatoknak, így ez a telek is lekerült a listánkról. Természetesen volt a másik oldal részéről ajánlattörlés, az ideális telket az orrunk előtt vitték el (ezek a történések külön fejezetben is megállnák a helyüket). Aztán bejött januárban a CSOK és az emberek őrült módjára elkezdték felvásárolni az ingatlanokat és az építési telkeket. Sajnos így az egyik telek tulajdonosa visszalépett. Végül nagyjából egy, minden szempontból megfelelő telek maradt, amit nem szerettünk volna elszalasztani. Így nem elég, hogy a CSOK miatt megemelkedtek az árak, de még az alku során egymillióval, az eredeti elképzelésünkhöz képest hárommillióval többet kellett bevállalnunk.